A real Hero

A Drive sok minden, csak nem az, amire az ember számít. Autós üldözéses filmből láttunk már egy tucatot, de olyat, amiben az autó inkább csak eszköz, mint cél, szerintem még keveset. Márpedig a Ryan Gosling által játszott Drivernek annyira érdekes a személyisége, hogy leszarjuk, milyen menő kocsiban ül épp, milyen menő mutatványokat csinál. Rendkívül szótlan, feszes a nacija és iszonyat kemény csávó, amikor szükség van rá. A lánnyal szégyenlős, de amikor kell, kíméletlenül lesmárolja. Mi ez, ha nem kúlság? Új műfaj született. Westernhős a drótokkal átszőtt fémdobozban. Dokudráma keveredik a neonszagú 80-as évekkel. Sok poénon én röhögök, mások nem. Sok csenddel teli percben és meredten ülök, más zavartan nevet. Mert sokkal könnyebb elviselni a csendet, ha elbagatellizáljuk. Ebben a filmben pedig van nem kevés. Egyszerűen azért, mert olyankor nincs szükség szavakra. Driver csak áll, és néz. Majd elmosolyodik. Ismét áll, és néz. Majd ismét elmosolyodik. Minden mosoly más. Sokszor csak száguld, az arcára szűrődő fény csak a könnyesen világító szemét éri. A zene nem aláfest, megfest. A film első fele annyira cuki - amellett, hogy kúl - a második fele pedig annyira szomorú. Driver egyedül él, de nem önző. Jajj, nem tudok dönteni, mi marad meg ebből bennem. De valami nagyon jó, az tuti.