2012. december 2., vasárnap

Cloud Atlas

Motiváció. Mi visz minket egy adott irányba? Miért ott és miért találkoztunk életünk fontos szereplőivel? Miért ők a szüleink? Miért húzódunk el ösztönösen emberektől és miért vagyunk képtelenek távol tartani magunkat másoktól? Mintha minden egyes sejtünk mágnesekkel lenne tele, melyek bizonyos pólussal rendelkeznek és csak az ellenkezőt vonzzák? Aki igazából hasonlít hozzánk? Sonmi és Chang más világból jöttek, más értékrenddel találkoztak eddigi életük során, mégis, első perctől vonzódtak egymáshoz a zsigereikben, automatikusan, magyarázat nélkül. Ez lenne a vonzás törvénye? Vagy csupán ráakadtak évszázadokkal, évezredekkel korábbi szerelmükre? Mennyit kell várni a legújabb találkozásig? Mennyit kell várni, hogy a hitük visszatérjen? Vagy nem is emlékeznek arra, mit éltek át? Más rassz, más kor, más világ, mégis ugyanazok az emberek? Végtelen számú ember létezik vagy véges éli meg ugyanazokat a korokat? És ha véges, akkor miért éppen ezek teremtődtek? Ki teremtette őket? A kérdés kérdést szül. Mégis jobb kérdéseken vergődni mint fásultan nézni a semmibe. Mert így legalább élünk, legalább az illúziója megvan annak, hogy haladunk valamerre. A mozgásnak. A létnek. Köszönöm, Felhőatlasz